Keresztyén Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
„Akik azért örömmel fogadták szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban."
(ApCsel 2: 41-42)
A lelkes hozzáállás hatalmas erőforrást jelenthet az élet minden területén. Ha pozitívan tudunk viszonyulni bizonyos ügyekhez, nem kétséges annak gördülékenysége, dinamikája, előmenetele. Az elfogadó, belátó, támogató magatartást lehet fokozni a lelkesedéssel, ami képes másokra is átragadni. A lelkesültség kihallik a beszédből, a munkavégzés közben kiül az arcra, s a mozgalmi indulók ettől dagadoztak, mint a vitorla.
John Steinbeck író és Robert Capa fotóművész 1947-ben a Szovjetunióban jártak. A világháború pusztítása utáni állapot fogadta őket és megannyi történet a hősies ellenállásról. Aratott, betakarított a vidék, amikor keresztül kasul beutazták az országot. Sok helyen rögtönzött kalyibákban éltek az emberek, máshol a föld alól másztak elő nap mint nap. A romokon új élet fakadt, az emberek lelkesen álltak hozzá az élethez, még úgy is, hogy az nehéz volt: „A hatalmas területen bármerre néztünk, kaszával serénykedő aratókat láttunk, mert csak egy kis aratógép és egy kis traktor volt az egész gazdaságban. A gabona zömét kézzel vágták le, és kézzel kötötték kévébe. Égett a munka az emberek keze alatt. Nevettek, beszélgettek, de sosem hagyták abba a munkát. Nem csak azért mert versenyeztek, hanem azért is mert hosszú idő óta ez volt a legjobb évük, és mihamarabb be akarták takarítani a termést, hiszen ezen múlik a jövendő jólét."
A Szentlélek kiáradt. Az apostolok, mint elsődleges címzettek, befogadták a Jézus által elküldött mennyei Pártfogót. A Lélek vezetésének engedve, az Ő hatása alatt tettek bizonyságot. Nem másról beszéltek, „mint az Isten felséges dolgairól" (ApCsel 2:11). Az apostolok kiállása, az általuk mutatott jelek (nyelveken szólás), Péter prédikációjának a tartalma túllépett az egyszerű történések keretein és belső megrendülést okozott a jelenlévőkben: „amit hallottak, szíven találta őket" (ApCsel 2:37). Péter helyzetfelismerő képessége nem emberi bölcsességen alapult, hanem lelki szemeivel meglátta a földi és mennyei történelem frigyét, és a lelkileg kiélesített, cselekvésre kész embereket a mennyek országa felé terelte: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát" (Apcsel 2:38).
Az erre adott válaszban látszik, hogy a lelkesültség és a Szentlélek mennyiben különbözik egymástól. Robert Capa Szovjetunióban készült képein látszik, hogy az emberi akarás mennyire dolgozik bennük. Összeszorított foggal végezték a betakarítást, a gyári munkát az asszonyok, mert a háború poklából visszatért férfiak java része komoly fizikai munkára alkalmatlan, csonka bonka volt. A Lélek működik az első gyülekezetben és azon túl. Kitartóak voltak és állhatatosak a közösség gyakorlásában, az imádságban, a kenyér megtörésében, a tudományban, a szükségek betöltésében. Az apostolokmindezeken felül sok csodát és jelet tettek (ApCsel 2:43). Így történt ez az Ékes kapunál, ahol Péter és János egy születésénél fogva sánta embert gyógyítottak meg. „Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt adom néked: A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! ...azonnal megerősödött a lába és a bokája, felszökkent, talpra állt, járt, bement velük a templomba, járkálva, ugrálva és dicsérve az Istent" (ApCsel 3: 6-8).
Zwingli a 67 tétel c. munkájában rámutat, hogy a Fő elvesztése okozza a gondokat az egyházban. Mármint, hogy mire/Kire nézve történik minden fáradozás és szervezkedés. Tájékozódásunk és számítgató lényünk túlontúl földi és e világi beállítottságú. Miként kellene lennie? „Mert mikor Neki (Jézus Krisztus) engedelmeskedünk, megtanuljuk tisztán és világosan az Isten akaratát, aki az Ő Szentlelke által magához vonz és átváltoztat" (Zwingli 67/12). Átváltoztatja az unalmat szépségre és szellemi töltöttségre, a törvényeskedést szabadságra és nyíltságra, a középszert minőségre és odaadásra. Klaus Douglass szerint ezeket a lehúzó erőket kellene kiiktatni, hogy a Lélek általi lelkesültség megjelenjen az egyházunkban.
Az első keresztyének élete, az első jeruzsálemi gyülekezet élete merőben megváltozott. Nem hivatkoztak a körülményeikre, a korszellemre, a munkájukra, a családjukra, a társadalmi elvárásokra. Nem egy-két csodabogár állt az apostolok mellé, hanem az első napon háromezer ember, később pedig ezt olvassuk: „Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel" (ApCsel 2: 47b). Életüket sem ímmel-ámmal toldozták foldozták, kipofozgatták, hanem gyökeres változásokat eszközöltek. Elfogadták lelkesen Péter megtérésre való felhívását és buzgóságukban, lelkesedésükben kitartva fejlődni, elmélyedni kívántak Isten fenséges dolgaiban. Sajnos Kálvin János óta nem sokat változott a helyzetünk, szavai ma is ítéletesek és egyben megszívlelendők: „Tehát sem az engedelmességre lomhának nem szabad lennünk, sem a visszavonulásra gyorsnak, hanem állhatatosan és szilárdan megállva meg kell maradnunk a tanításban, amelyet már befogadtunk. Továbbá ezeknek a példáknak nem csekély szégyent kell kelteni bennünk, ugyanis akkor egy beszédre oly nagy sokaság tért meg Krisztushoz, most majdnem száz beszéd is csak kevesekre van hatással közülünk. Lukács azt mondja, hogy azok kitartóak voltak, most alig minden tízedik ember mutat akár csak közepes hajlandóságot az előmenetelre, sőt a nagyobb része gyorsan ráun a tanításra. Jaj a világnak a gyávasága és könnyelműsége miatt!" Legyünk mi az üde kivétel. Cáfoljunk rá Kálvin recsegő, dörgedelmes szavaira. Lelkesen, a pünkösdi Lélek által alakítsuk Krisztusra nézve a jelen gyülekezetét, mert tudhatjuk mi is az egykori szovjet munkások bölcsességével, hogy a jelen aratása a jövendő közösségeink záloga. Ámen.
Szalay László Pál
