"Kedves Olvasóim!
Hosszabb nyári szünet után ismét jelentkezem.
Vajon mennyit érnek szavaink? Sokszor csak mondjuk, mondjuk, de semmi értelmet nem találunk a mondatok mögött. Néha az a benyomásom, hogy ma már nem is azért írunk például egy fészbuk üzenetet, mert valóban megértésünket szeretnénk eljuttatni valakihez, hanem egyfajta rezgő térbe kerülnek bele szavaink, ahol mindannyian együtt zizegünk a szavak özönében. Minden, amit mondunk, felveszi a világ mai rezonanciáját. Már nem malomkőként röpölnek mondataink az ismeretlenbe, hanem a különböző hullámokon repülő golyócskákként záporozzák tele a világot.
De vannak, akiknek egyszer elakad a nyelvük. Formálják a szájukat, mégsem az jön ki a torkukon, amit szeretnének. Igy járt hat évvel ezelőtt Bálint Zsolt is, aki tanárként dolgozott, és nagyon szerette szakmáját. Most azt határozta el, hogy szintén tanítani szeretne, de az életről. Az ő történetét hallhatjuk ebben a kisfilmben, valamint a Hangadó Énekegyüttes életébe kukkanthatunk bele.
A dal olyan mélyről jön, hogy megindítja a nyelvet! Zsolt is elmeséli, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt volt az első, amit ki tudott mondani, illetve dalolni.
A film lényege: Van élet a szélütés után is! Van élet ott, ahol nem is sejtjük. Születnek szavak, születik dal és remény!
Ezzel a filmmel köszöntök mindenkit szeretettel,
Fekete Ágnes"
