Kizsákmányolás és igazságtalanság

Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport által készített teremtés heti segédanyag

7. nap

„Ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett." (2Sám 12,4)

Ősi beidegzés és ösztönös mozdulat, hogy amit meglátok (másnál), azt akarom. Mondhatjuk, hogy ez a bűn sémája. A bűneset leírása szerint (1Móz 3.) az embernek van eledele, sőt mindene megvan, mégsem elégedett, mert amit meglát, ami még nem az övé, ami tiltott, az (is) kell neki. Miért? Mert az csábít. Azt ígéri, hogy ha megkapja, akkor jólét vár rá, jól jár, boldog lesz. Olyan lesz, mint az Isten. De az Isten országának törvénye fordítva működik: a birtokló létmód rabbá tesz. Minél inkább birtokolunk, annál szegényebbek leszünk. Ha a birtoklással határozzuk meg önmagunkat: Az vagyok, ami az enyém. Ez örök harchoz és békétlenséghez vezet, soha nem lesz elég, ami van.

Pál apostol azt írja saját tapasztalatából, hogy hit által meg lehet tanulni a megelégedést. Tisztességes munkával nem lehet tíz-, húszszoros profitot szerezni, csak úgy, ha egyik ember kizsákmányolja a másikat. Igazságtalan, hogy egyiknek több jut a közösből, mint a másiknak.

A napsütés, a vizek, a kincsek a föld alatt, az erdő fája, a mező minden virága – nem lehetne úgy az enyém, hogy egyszerre a másiké is lenne? „Minden a tiétek, ti pedig a Krisztusé" (1Kor 3,22) – mondja Pál apostol. Sajnos nem egyformán terem a föld a bolygó különböző pontjain. A mára kifejlesztett technikát mégsem arra használjuk, hogy osztozzunk a természet erőforrásaiban és ajándékaiban. Lehet hitelesen tanítani a Tízparancsolatot ott, ahol éheznek emberek? Srí Lankán vagy Dél-Amerikában az utcagyerekeknek? Nem nekik kellene meghirdetni: „Ne lopj!" Nem tehetnek róla, hogy nyomorba születtek, és ha enni akarnak, akkor szerezni kell, akárhogyan is, hogy egy marék rizshez jussanak. Az ő „rabló életmódjuk" az életben maradásért nem hasonlítható ahhoz a kizsákmányoláshoz, amivel az ő földjüket kirabolták, és aminek végső soron ők is áldozatai.

Mit tesznek a javaikkal a gazdag emberek és a gazdag országok? Mire költik, mire pazarolják el, amit megszereztek? Mohóságában az egyébként i s gazdag másokon akar meggazdagodni; kihasználva a másik kiszolgáltatott helyzetét, ami miatt bármilyen munkát elvállal. Nemcsak egymást, hanem a természet véges készleteit is kizsákmányoljuk és lopjuk. Egyes országok virulnak, emelkedik az életszínvonaluk, a többiek lecsúsznak az éhezés, nélkülözés vagy pusztulás szakadékába.

Miért vesszük el azt, ami a másé? Milyen szülő volna az, aki eleszi a gyermeke elől az ételt vagy beszennyezi a gyermeke vizét? Ezt teszszük, amikor nem gondolunk arra, hogy milyen földet, adósságot és milyen életlehetőséget örökölnek utódaink.

Dávid király botrányosnak tartotta ezt a magatartást. És én? És mi?

„Az éghajlatváltozás összefüggésében olvasva a Bibliát érezhetővé válik az Isten teremtés iránti hűségébe vetett remény, a szeretet és igazságosság cselekvésére való felhívás az ember- és nem emberi társaink iránt, és az Isten ítéletére való emlékezés azok esetében, akik mindezt nem teszik meg. Így, ha bezárnánk fülünket az éghajlatváltozástól leginkább sújtottak hangja előtt, az semmi egyéb nem lenne, mint a Krisztus tanítványaként való élet iránti igény feladása. Isten ipari világban élő gyermekei részéről bűnbánatra van szükség. A szív és tettek változásának irányába tett első lépés a bűnös struktúrákban való részvételünk megvallása, amely a gondok oka."
(Isten jövőjébe vetett remény: Keresztény tanítványság a klímaváltozás összefüggésében. Metodista Konferencia, Ágenda, 2009)

Tények:

  • Miközben világszerte egyre szűkösebbek a készletek és drágább az élelmiszer, tonnaszámra romlanak meg az áruk a nem megfelelő csomagolás és szállítás miatt. Egy ENSZ becslés szerint az élelmiszer fajtájától függően a veszteség 20-75% között van.
  • A Föld lakossága évente 70 millió fővel növekszik. Az ezredfordulón még 6 milliárd volt az emberiség létszáma. Ha a népesedés ilyen ütemben folytatódik, akkor 2100-ra 10 milliárdan leszünk a bolygón.
  • Történelmünk során, nehéz helyzetekben mindig vidéki gyökerekből táplálkozva, a falusi közösségek erejére támaszkodva tudott megújulni a magyar társadalom. Az utóbbi évtizedben a regisztrált gazdaságok száma 1/5-ével csökkent.

Élő példák - Adni öröm! – élelmiszergyűjtési akció, Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Az Adni öröm! – Karácsonyi élelmiszergyűjtő akciót 1997 óta minden évben megrendezi a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A gyűjtés helyszínei a SPAR-csoport kijelölt üzletei. Az akció hat napja alatt a szeretetszolgálat önkéntesei azt kérik az áruházakba betérő vásárlóktól, hogy vegyenek valamennyi tartós élelmiszert a rászorulóknak is. Az adományokat a pénztárak után felállított gyűjtőpontoknál veszik át, és az esti záráskor elszállítják a segélyszervezet raktáraiba. A 150-180 üzletben megrendezett gyűjtésben a szeretetszolgálat kétezer önkéntese – köztük több száz középiskolás diák – vesz részt. Az élelmiszerekből egységcsomagok készülnek, amelyeket egyedül élő időseknek, sokgyermekes családoknak, nélkülöző embereknek, és a szeretetszolgálat gondoskodására szoruló hajléktalan, vagy fogyatékossággal élő társainknak kézbesítenek még az ünnep előtt. A gyűjtés során évek óta több mint 250 tonna tartós élelmiszert adományoznak a vásárlók, ebből 37-40 ezer ajándékcsomag készül. Az Adni öröm! akció évről évre népszerűbb, a boltokban szervezett gyűjtés emberek tízezreinek ad lehetőséget arra, hogy karácsony előtt lehetőségeihez mérten segítse a rászoruló társainkat. (www.maltai.hu)

 

Napi terv:

 

  • Ma meglepem a környezetemben élőket valami aprósággal – például a közös terek díszítésével vagy egy kéretlen szívességgel, ajándékkal, kóstolóval.
  • Ma olyan részeket keresek a Bibliámban, amelyek Isten és a teremtett világ kapcsolatáról szólnak.
  • Ma át fogom nézni a már nem használt, de még jó állapotú ruháimat, könyveimet stb. felajánlás céljából.
  • Ma este egy olyan helyet keresek, ahol kevés fényszennyezés éri az égboltot, és megállva hálát adok a teremtett világért.
  • Napi terv:
  • Ma meglepem a környezetemben élőket valami aprósággal – például a közös terek díszítésével vagy egy kéretlen szívességgel, ajándékkal, kóstolóval.

 

Forrás: www.reformatus.hu

 

Kapcsolódó cikkek