Mike Berners-Lee: Nincs B bolygó - Könyvszemle

powered by social2s
Bárhogy is nézzük, a Föld egyedüli otthonunk – írja Mike Berners-Lee a bevezetésben. A szerző a Lancasteri Egyetem professzora, kutatásai fókuszában a széndioxid kibocsátás mérése áll.
 
környezeti fenntarthatóságról szóló könyvek nem vidám olvasmányok. Olyan tükröt tartanak elénk, amelyből önnön felelőtlen énünk tekint vissza, és a végkifejlet sem optimista. Ez a könyv azonban más élményt nyújt: megdöbbent, de meg is nevettet. Kiindulópontja az a megállapítás, hogy fordulóponton vagyunk, már nem tekinthetünk bolygónkra úgy, mintha nem lennénk képesek tartósan kárt tenni benne. Az antropocén korban az emberi tevékenység a környezet változásainak domináns oka, és ez a kontextusbeli váltás szükségessé teszi a körülöttünk lévő világgal való kapcsolatunk megváltoztatását. A szerző szerint megkonstruálható egy olyan működési mód, ami „nem pusztítja el az élőhelyünket, de lehetővé teszi, hogy minden hatalmunk ellenére jól éljünk” (19. o).
 
There is No Planet B borito pallasathenekiado
Egyfajta aktivista kézikönyvet ad kezünkbe, amely szerkezeti és tartalmi szempontból is az, aminek a szerzője állítja, „bizonyítékokon alapuló gyakorlati útmutató, a ránk váró sorsdöntő választások meghozatalához”. A kibocsátás közel nulla szintre csökkentése mellett részletesen foglalkozik azzal is, hogy milyen civilizáció képes megvalósítani ezt. A kihívást tehát nem technológiai és módszertani problémaként, hanem inkább értékek kérdésének tekinti. Úgy véli, hogy a klímakatasztrófa elkerülése érdekében tett erőfeszítéseink, gazdaságunk és szokásaink teljes revíziója egy értékesebb és bölcsebb életvezetésre tudnak eljuttatni bennünket, amelynek eredményeképp boldogabb életet élhetünk.
 
Közvetlenül és szórakoztatóan fogalmaz, jó arányérzékkel ötvözi az optimizmust, a pragmatizmust és a humort; az összehasonlító elemzéseket, megdöbbentő adatokat. Érzékletes példákon keresztül világít rá összefüggésekre, jelenségekre, így például megtudhatjuk, hogy minden sűrű városi forgalomban (dízelüzemű autóval) megtett kilométer, hét és fél percet vesz el a többi ember életéből, ha minden ebből származó apró hatást összeadunk. Ugyanígy roppant mély benyomást kelt annak szemléltetése, hogy mennyi műanyaghulladék van a világban: ha a lerakókban, és azon kívül (a szárazföldön és óceánokban) szemétként felhalmozódott műanyag mind frissentartó fólia lenne, akkor bőségesen be tudnánk csomagolni vele az egész bolygót, és még mindig maradna annyi fölösleg, hogy duplán csomagoljuk a szárazföldeket vagy négyszer akár magát a Holdat is.
 
A könyv kilenc fő tartalmi egységre tagolódik, amelyek mindegyikére tartalmi korlátok miatt itt nincs mód kitérni. Szélespanorámájú megközelítése az összes antropogén környezeti kihívással kapcsolatban átfogó képet nyújt. Egyes fejlécek egyértelműek, például az „Energia” vagy az „Utazás és közlekedés”, mások kicsit elvontabbak, pl. az „Értékek, igazság és bizalom”. A legtöbb témát kérdések formájában veti fel, a válaszokban és a végjegyzetekben pedig megalapozza a mélyebb megértést. A „Betűrendes gyorskereső”, a „Függelék” és az „Összefoglaló a nagy képről” könnyen áttekinthetővé teszik az egyes témaköröket is. Valódi kézikönyv jellegénél fogva mindenki számára jól forgatható, közösségi és egyéni szinten egyaránt. Meghökkentő ötletei azonban egyes esetekben a magas jövedelmű, északi, iparosodott álláspontot tükrözik, s így globális receptként naivnak vagy idealistának mondhatók. Ilyen pl. a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésére vonatkozó javaslata, amely szerinte kiküszöbölné, hogy sokan káros tevékenységet kényszerüljenek űzni pénzkereset céljából.
 
A globális szintű visszacsatolási folyamatok megismerése általában óhatatlanul azt a benyomást kelti az emberben, hogy ilyen léptékű rendszerekre az egyénnek nincs ráhatása. Ennek a könyvnek az ereje viszont éppen abban a tisztaságban rejlik, amellyel a kihívásokat párhuzamba állítja azok személyes vonatkozásaival: „Ha a probléma globális, mit tehetek én?”, szegezi nekünk a kérdést. Az évszázadok alatt berögzült szokások és gondolkodásmód megváltoztatásához konkrét tanácsokat sorol fel fejezetenként, és mivel egy együttműködésen alapuló folyamatként képzeli el a megoldások keresését, ezért kéri, hogy az olvasó küldjön visszajelzést egy erre a célra megadott emailcímén keresztül.
 
Berners-Lee leszögezi, hogy a szükséges mérvű „mega-változásokat” csak az olyan értékek előtérbe helyezésével lehet elérni, amelyek lehetővé teszik a civilizáció számára a problémák kezelését. Ilyenek többek között a megosztás, az együttműködés, az igazság, és minden emberi élet egyenlő tisztelete. A vallások szerepét nem hangsúlyozza külön, a probléma komplexitására való tekintettel azonban kiemeli annak jelentőségét, hogy a megoldási utak kidolgozásában az egyházak képviselőinek is nagyon fontos helye és szerepe van az asztal körül. Mindannyian egy nagy rendszer részei vagyunk, kölcsönös egymásra utaltságban, és szükségünk van arra, hogy az egyes részterületek együttműködjenek, beleértve a tudományokat és a spiritualitást is. Annak ellenére, hogy ez egy környezetpolitikai tartalmú ismeretterjesztő munka, a konkrét teendők vonatkozásában teremtésvédelmi értelemben is nézetazonosságra juthatunk, hangsúlyozva azt, hogy a helyzet által kikényszerített értékrendbeli átrendezésre egyébként mindig is kötelezettek voltunk.
 
E könyv gyakorlatias útravalóival, a problémák gyökeréig hatoló rendszerszemléletével, a gondolkodásunkra gyakorolt hatásával megerősítheti motivációnkat arra, hogy magunk is felálljunk és munkához lássunk.
 
Szűcs Boglárka
 
Megjelent a Confessio 2021/1. számában.
Kép forrása: Pallas Athéné Books
 

Kapcsolódó cikkek