„Nem becsüljük Isten teremtését, hanem le akarjuk győzni”

powered by social2s
Ha komolyan vettük volna az elmúlt kétezer évben a krisztusi tanítást, akkor nem itt tartanánk – mondta Victor András, a környezeti nevelés szakértője a VIII. Ökogyülekezeti konferencián Isten oikoszának megújításáról szóló előadásában. Az esemény a járványhelyzet miatt az online térben, videokonferencia formájában zajlott.
 
Alábbiakban Ulicza Tamás írását közöljük, amely megjelent a reformatus.hu oldalon.
 

ögy konferencia képernyőkép

 
Isten oikoszának megújítása. Ez volt a november 26-án rendezett VIII. Ökogyülekezeti Konferencia címadó témája. A konferencia a koronavírus-járvány miatt online videobeszélgetés formájában zajlott. Kodácsy Tamás köszöntője után Karsay Eszter tartott nyitóáhítatot.
Ezután Victor András természettudós, a környezeti nevelés szakértője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) nyugalmazott kémiaprofesszora tartott előadást a konferencia címadó témájában. A kutató rengeteg témát érintett rövid idő alatt, sok szempontból vizsgálta Isten oikoszának megújítását. 
 
Oikosz
Az oikosz eredeti jelentése az ógörög nyelvben: otthon, ház, háztartás, házigazdaság, család, családi gazdaság.
(az angolba és szinte minden mai nyelvbe átvett és előforduló előtag is innen ered: eco- vagy öko-; pl.: ökológia-ecology –környezettan, ökonómia – economics-közgazdaságtan)
Az oikosz a legtöbb görög városállam társadalmi alapegysége volt, melynek vezetője a családfő (általában a legidősebb férfi), tagjai a tágabb család (feleség és gyerekek, menyek és unokák) és a házi, gazdasági rabszolgák; ők mind egy háztartásban élnek és dolgoznak.
 
Az „Otthon vagyunk-e Isten világában?” kérdést feltéve a méhlegelők fontosságát említette. Ezek nem keverendőek össze valami gondozatlan gazos területtel. Emlékeztetett, hogy nagy szükség van a méhekre és más beporzó rovarokra, mert több millió éves koevolúció eredményeként vannak növények, amelyeket egy bizonyos rovar képes a legjobban beporozni, és fordítva: vannak rovarok, amelyek specializálódtak egy adott növényre.
 
A méhek pusztulnak. A faliméhek, a szabóméhek és a poszméhek is. Terjed a varroa atka, rengeteget permeteznek a gazdaságokban, és óriási területeket foglal el a monokultúrás gazdálkodás. A monokultúrával az a baj, hogy a méh kirepül, és rögtön talál egy hatalmas táplálékforrást, de az csak addig elérhető, amíg az adott növény, mondjuk a repce virágzik, amint levirágzott, hirtelen nincs sehol a közelben étel, és éhenhal a kaptár. A repce kapcsán azt is megemlítette, hogy megdöbbentő, de a termőföld egy jelentős részén nem élelmiszert termelünk, hanem benzinalapanyagot.
 
Kicsit vissza kellene adni az állatoknak és a növényeknek az élőhelyet. A budapesti főkertész és több budapesti kertész elhatározta, hogy bizonyos helyeken ezt teszi, és gondosan megtervezett helyeken méhlegelőket, rovarhoteleket állítottak fel. Fontos legalább részben visszaadni a természetnek „ami az övé”.
 
Beloiannisz görög falu - illusztráció - természet, falu, szántóföld - Fotó: Bazánth Ivola

Fotó: Bazánth Ivola

Fontos azt a kérdést is feltenni: meglátjuk-e még a természetben a szépet? Victor András szerint még igen, de egyre távolodunk tőle. Példaként például a szabályozott, nyírt kerteket és a dús, növényekkel teli kerteket állította szembe egymással, és az utóbbi típus mellett tette le a voksát, mert míg az első emberi, addig a második isteni alkotás.
És hogy szabad-e a „földanyánkkal” kísérletezni? Ez nehéz kérdés, mert minden természeti beavatkozás kísérlet: a kert felásása, a méhek tartása, a gátépítés, az erdőirtás, a géntechnika – mondta. De figyelmeztetett: annak viszont legyünk tudatában, hogy például a cukorbetegek nagy része génmódosított baktériumok által termelt inzulint ad be magának. Említette a koronavírus elleni oltást: a Pfizer például egy mRNS (hírvivő RNS) módosításával született, azaz géntechnikai termék. Hangsúlyozta: nem a géntechnikára haragszik, de arra figyelni kell szerinte, hogy jól használjuk.
Negatív beavatkozásként beszélt a természetidegen, ember által előállított anyagok használatáról: beton, gumi, alumínium, PET-palackok, freon. Ezek természetes eredetűek, de ilyen formában mi hoztuk létre őket.
 
Victor András
Victor András környetei nevelés szakember - Ökogyülekezet - Forrás: liget.org
Tahiban született, 1943-ban. 1967-ben az ELTE-n végzett mint biológia–kémia szakos tanár, 1998-ban ugyanott szerzett neveléstudományi PhD-t. Munkahelyei: 1967–1972: Egészségügyi Szakközépiskola, 1972–1977: Országos Pedagógiai Intézet, 1977–2006: ELTE TTK Főisk. Kémia Tanszék (és jogelődjei), 1994–1996: PHARE-projekt vezetője. Jelenleg nyugdíjas. Szakmai területei: a környezeti nevelés elmélete és gyakorlata; a biológia és kémia tanításának módszertana; a természettudományok tanításának nyelvészeti kérdései.
forrás: liget.org 
 
 
Át is tért „A világ, ami hat az otthonra, otthon, ami hat a világra” témakörre, és az otthon ökológiai lábnyomáról beszélt. Fontos lenne mindenkinek tudnia, hogy mekkora az otthona ökológiai lábnyoma, és mennyivel lépi túl az ökológiai kapacitást. A lábnyom főbb tényezői között szerepel például a lakás mérete, a fűtés, a szigetelés, a hulladék kezelése – komposztálnak a lakók, vagy nem, szelektálják-e a szemetet, vagy nem – és a lakók táplálkozása. Utóbbi esetben nem mindegy, hogy helyi, friss termékeket fogyasztanak-e, és mennyi húst esznek, mert utóbbi jelentősen növeli az ökológiai lábnyomot. Megemlítette, hogy a föld mezőgazdasági területeinek 70%-át állatok etetésére, takarmány termelésére használjuk. Ide vette még a közlekedést is: nem mindegy, hogy autóval járnak-e a lakók vagy tömegközlekedéssel, és hányszor ülnek repülőre egy évben.
 
A glokális lét próbatételeire is felhívta a figyelmet. Ez a szó a globális és a lokális szavak összevonásából született. Globális gondként említette a járványt, a klímaváltozást, mert ezeket csak az egész világra kiterjedően lehet kezelni. Lokális próbatétel például a víz megtartása. Ez Magyarország esetén például azért is nehézkes, mert arra rendezkedtünk be, hogy az árvizek minél gyorsabban vonuljanak le. Megjegyezte: szerencsére már több helyen épültek árapasztó tárolók. Glokális probléma például az invazív fajok terjedése.
 
Legelő kereszttel - illusztráció: nyáj, természet, táj - Fotó:?
 
Vendégségben vagyunk itthon: betolakodó vendégek vagyunk a Földön. És „eluraltuk”: ma ötször annyi gerinces él a Földön, mint tízezer éve. Emberből van annyi, mint ahány gerinces állat összesen volt akkoriban, szarvasmarhából pedig ennek az ötszöröse. És ehhez még hozzájönnek a sertések, juhok, kecskék. Miközben a vadon élő szárazföldi gerinces állatok száma töredéke a réginek. 
 
És a lelkünkben is uralkodik ez a gondolat: azt mondjuk, hogy meghódították a Kilimandzsárót, szabályozták a folyót, betörték a csikót, igába hajtották a természet erőit. Harc, legyőzés, háború. Nem becsüljük Isten teremtését, hanem le akarjuk győzni – jelentette ki Victor András.
 
Isten oikoszát az újítaná meg, ha sikerülne visszatolni december végére a túlfogyasztás napját, mert most már a tőkét éljük fel, nem a kamatot.
 
A kutató szerint érdemes lenne kivezetni a fosszilis energiahordozók használatát, lefékezni a fajok pusztulását, lassítani az invazív fajok terjedését, védeni a beporzó rovarokat, és visszaadni a természet jogait.
 
Meg kellene becsülni a kicsit, a természetest, elfogadni az önkéntes egyszerűséget, és letenni arról, hogy mindent meg kell változtatni. Eldobás helyett megőrzés, az „elegendő kultúrájának” megtalálása, és a krisztusi tanítás komolyan vétele. Mert ha komolyan vettük volna a krisztusi tanítást az elmúlt kétezer évben, akkor nem itt tartanánk – mondta a szakember.
 
Az előadás végén kérdésre válaszolva azt mondta, ha minden család beiktatna akár csak egy húsmentes napot hetente, már az nagy hatással lenne. A biblia korának embere sem evett minden nap húst. Krisztus megtanított minket, hogy éljünk a mértékletesség világában, hogy tudjuk, mit jelent az: elég.
 
Victor András előadása utána az Ökogyülekezeti Mozgalom megtartotta a közgyűlését, szintén videokonferencia formájában, és megújították az Ökogyülekezeti Tanácsot, majd az ökogyülekezetek tartottak rövid beszámolókat az elmúlt időszakban folytatott tevékenységükről.
 
Forrás: Ulicza Tamás/reformatus.hu

Kapcsolódó cikkek