Az otthon mint a játék és a kísérletezés helye

Teremtés hete 4. nap. Gondolatébresztő az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport idei füzetéből, melynek témája „Hol laksz? Isten oikoszának megújítása”.

Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer […]” (Bír 6,39)
 
Az egyik kedvenc családi játékunk a „rókás”. A gyermekeink nevezik így, mert egy ismeretlen tolvaj róka a főszereplője, akit a játék során a csapatban játszó családtagok igyekeznek leleplezni és így elfogni. Rendkívül izgalmas, kalandos játék, melynek során észrevétlenül tanulunk meg egymással együttműködve küzdeni egy közös célért.
 
Nem csodálkozom azon, hogy a latin nyelvből ismert ludus szó játékként és iskolaként egyaránt fordítható, mert meg vagyok győződve arról, hogy játék közben rengeteget tanulunk magunkról, a közösségről, a világról.
4.nap Pixabay Samuel Mwangati
Fotó: Samuel Mwangati/Pixabay.com
 
Már az egészen pici gyermekek is szívesen játszanak, és a biztonságos, otthoni környezetben pedig bátrabban próbálkoznak új megoldási lehetőségekkel, bátrabban kísérleteznek, és nyitottabbak új dolgok felfedezésére. A kísérletezéshez való bátorságot az adja, hogy biztonságban érzik magukat. Játék közben megbízható visszajelzéseket kapnak a családban, amelyek tovább segítik őket a maguk útján. Akár sikerélményük van, akár kudarcélményük, a szülők biztonságot adó jelenlétében élik meg azt, akik elfogadása és szeretete újra erőt ad a további próbálkozásokhoz.
 
Isten és ember játéktere maga a világ. A felnövekvő gyermek – és nincs ez másként Isten gyermekeként sem – kapaszkodókat, tájékozódási pontokat és jeleket keres. Igyekszik megtalálni a saját helyét és a saját feladatát, miközben próbálja megismerni azt a világot, amibe az Isten helyezte.
 
Amikor elhatározom, hogy szeretnék egy fenntarthatóbb életvitelt folytatni, akkor is egy komoly játékba szállok be; ez egy olyan speciális többismeretlenes egyenlet számomra, amelynek akár több jó megoldása is lehet. Tudom, hogy változtatni kell, de a hogyan nagy kérdés, és nehéz eligazodni az információk között, hogy melyik hasznos, melyik vezet tévútra, melyik haszontalan. 
 
Gedeon életében is eljött az ideje a változtatásnak, fel kellett vennie a harcot Isten nevében. Tudta, hogy feladata van, mégis arra volt szüksége, hogy az Isten megerősítse, jelet adjon neki. De egy jel nem is elég neki, újabb próbát kér. És Isten engedi, hogy újabb próbát tegyen. – És Isten engedi, hogy újabb próbát tegyünk… 
 
Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy bíztatsz és bátorítasz bennünket, hogy új utakra lépjünk, és nevedben vegyük fel a harcot egy fenntarthatóbb fejlődés érdekében is. Köszönjük, hogy akár nyerünk, akár veszítünk a játék során, akár sikerélményt, akár kudarcélményt élünk meg közben, észrevehetjük, hogy minden a javunkra válik, ha el tudjuk hinni és fogadni, hogy örömünkön és bánatunkon keresztül is te formálsz bennünket. Ámen!
 
Szerző: Zsóri-Ments Orsolya evangélikus lelkész, az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagja.
 
 
KÉRDÉSEK:
  1. Milyen jeleket látsz az életedben, amelyek változtatásra indítanak?
  2. Milyen biztos pontok vannak az életedben, amelyekre támaszkodhatsz kísérletezés közben?
  3. Az otthonod mely területén tennél próbát, hogy fenntarthatóbb legyen az életviteled?
 
A Teremtés hetének megünneplését segíti az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport segédanyaga, amely digitálisan elérhető ide kattintva. A Teremtés hete füzet napi bontásban segít körbejárni az idei témát, az „otthont”.Bőségesen tartalmaz gyakorlati anyagokat imádsághoz, meditációhoz, gyerek- és ifjúsági foglalkozásokhoz, továbbá számos ötletet, jó gyakorlatot, valamint liturgiai ajánlásokat ünnepi istentiszteletekhez, alkalmakhoz.
 
Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport köszönettel veszi, ha a szervezők a meghirdetett Teremtés heti rendezvényeket regisztrálják, hírét megosztják, ezzel támogatva a Teremtés hetének közös ünneplését. Teremtés heti eseményt regisztrálni erre a linkre kattintva lehetséges. 

 

Kapcsolódó cikkek:
3.nap Pixabay Nadine Doerlé
2.nap Pixabay Krzysztof Niewolny
1.nap Pixabay Pavlofox vágott
Teremtés hete 1. nap
teremtes hete fb cover 02  
 
 

Az első otthon – szüleim kertje és az édenkert

Teremtés hete 3. nap. Gondolatébresztő az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport idei füzetéből, melynek témája „Hol laksz? Isten oikoszának megújítása”.
„Kiűzte az Úristen az embert az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.” (1 Móz 3,23)
 
Nyolcéves lehettem, amikor apám vett egy kertet, egy tíz méter széles, száztíz méter hosszú nadrágszíjparcellát. Emlékszem az örömre és lelkesedésre, amit éreztem. Ahogy együtt tervezgettünk, ahogy mindenfélét kérdezek róla. Közös életünknek egy boldog időszaka kezdődött akkor. Az elkövetkező néhány évben egy ilyen méretű kert is sok szórakozási lehetőséget tudott nyújtani ahhoz képest, amit előtte a bérház poros udvara kínált. A kert szinte második otthonunkká vált.
 
3.nap Pixabay Nadine Doerlé
Fotó: Nadine Doerlé/Pixabay.com
 
Aztán jött annak felismerése, hogy a kert mennyi munkával és fáradtsággal jár: leszedni a tizenkettő bokron termő ribizlit. Majd beérett a meggy, közben teremtek a zöldségek: a borsó, a zöldbab, a krumpli, a paradicsom, aztán nyár végén jött a szilva. Hét bőven termő, idős fának a termése. Idővel azt láttam, hogy a kert már apám szemében sem elsősorban örömforrás volt, hanem megoldandó, egyre inkább terhes feladatok sora, és amikor erre rájöttem, már nem szerettem többé a kertbe járni.
 
Az ember kezdetben egy édenkertben érzi magát, aztán megromlik a kerthez való viszonya, és elidegenedik tőle. Mindannyian átéltük ezt gyermekkorunkban: valamit váratlanul másnak látunk, mint azelőtt, és elhatalmasodik rajtunk az idegenség érzése.
 
Hermann Hesse Demian című regényében egy tízéves fiú hazugságba keveredik, majd megzsarolják, ezért pénzt lop az apjától. Az elkövetett bűn miatt rászakad az idegenség érzése: „A fogason lógott apám kalapja és anyám napernyője; az otthon gyöngédségét árasztották felém. De mindez nem tartozott már hozzám. Apa és anya fénnyel teli világa volt, én pedig, a vétkes, már mélyen belesüllyedtem az idegen áradatba. Kalandba és bűnbe keveredtem, ellenség és veszélyek fenyegettek, félelem és szégyen várt rám. Cipőmre mocsok tapadt, melyet nem lehetett ledörzsölni a lábtörlőn. Árnyékot hoztam magammal, melyről az otthoni világ mit sem tudott.”
 
Meghasonlottságunkat írja le a bibliai bűneset története is: a nő és a férfi esznek a tiltott fa gyümölcséből, többé nem érzik magukat komfortosan, szégyent éreznek, rejtőzni akarnak, véget ér az édenkert gyermeki állapota. És ez, hogy egyszerre vagyunk belül is, kívül is, ott is vagyunk, de nem is, jelenlévők és szökevények is vagyunk egyben: ez az ellentmondás jellemzi a világban való létünket. Ez az, amit a keresztény teológia bűnnek hív. Ennek az ellentmondásos jelenlétnek a következménye a teremtett világunkkal való felelőtlen, rossz viszony. Ennek a rossz viszonynak a következménye a környezeti és klímaválság.
 
Erre csak a megváltás hozhat gyógyírt, ezért mondja Dietrich Bonhoeffer, hogy amit Jézus hozott és felkínált az emberiség számára, az az újra megtalált egység világa. Az édenkert nem lehet evilági értelemben újra a miénk, de reményt adhat a kereszten szenvedő Jézusnak a mellette függő latorhoz mondott szava: „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43). A paradicsomi kertben való közösség Jézussal valamennyiünk számára szóló ígéret.
 
Uram, adj meghasonlottságomra gyógyírt, Igéd bátorítása teremjen felelős cselekedeteket életemben. Ámen!
 
Szerző: Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkész, az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagja.
 
 
KÉRDÉSEK
  1. Mikor, hogyan és mitől kezdtél másként tekinteni a szülői házra, a saját otthonodra?
  2. Hogyan próbálod megtalálni, a magad számára közelebb hozni az újra megtalált egységet?
 
A Teremtés hetének megünneplését segíti az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport segédanyaga, amely digitálisan elérhető ide kattintva. A Teremtés hete füzet napi bontásban segít körbejárni az idei témát, az „otthont”. Bőségesen tartalmaz gyakorlati anyagokat imádsághoz, meditációhoz, gyerek- és ifjúsági foglalkozásokhoz, továbbá számos ötletet, jó gyakorlatot, valamint liturgiai ajánlásokat ünnepi istentiszteletekhez, alkalmakhoz.
 
Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport köszönettel veszi, ha a szervezők a meghirdetett Teremtés heti rendezvényeket regisztrálják, hírét megosztják, ezzel támogatva a Teremtés hetének közös ünneplését. Teremtés heti eseményt regisztrálni erre a linkre kattintva lehetséges.

 

Kapcsolódó cikkek:
2.nap Pixabay Krzysztof Niewolny
1.nap Pixabay Pavlofox vágott
Teremtés hete 1. nap
teremtes hete fb cover 02  

 

 

Otthon vagyunk-e Isten világában?

Teremtés hete 2. nap. Gondolatébresztő az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport idei Teremtés hete segédanyagából, melynek témája „Hol laksz? Isten oikoszának megújítása”. 
 

2.nap Pixabay Krzysztof NiewolnyFotó: Krzysztof Niewolny / Pixabay.com

„Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Móz 2,8)
 
Isten teremtette az otthonunkat. Beleültetett minket is, mégis, mintha nem találnánk helyünket a világban. Tamási Áron erdélyi író három évig élt az Amerikai Egyesült Államokban alkalmi munkásként, ott is csak a szülőföldjéről, Székelyföldről álmodott. Legismertebb műve, az Ábel regénytrilógia végén fölteszi mindannyiunk kérdését: „mi célra vagyunk a világon?” Szállóigévé vált a „keserves és az örökké hontalan ember könnyes kacagásával” adott válasz: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” (Ábel Amerikában, 1934).
 
Hol vagyunk otthon a világban? Úgy látszik, túlságosan „belaktuk” már a teret, és kiszorítjuk belőle a Gazda kertjét. Milyen az az élettér, ahol hétköznapjaink telnek? A város közepén egy bérlakásban, panelban, ember alkotta mesterséges környezetben, ahol alig látni valamit Isten világából? A balkon, ha van, lehet ugyan virágos növénnyel tele, kutya, macska idomítva a konyha sarkában – hiába. Kevés. Előbb-utóbb elfog a honvágy Isten alkotása, a fák, a bokrok zöldje után. A végtelen mező, az erdő sűrűjében daloló madarak, a hullámzó víz csillapítja csak hontalan lelkünk sóvárgását. Radnóti Miklós idézi elszakíthatatlan kapcsolatunkat a természettel: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent… Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el. / Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, [...]"
 
Azt, hogy otthon érezzük-e magunkat Isten világában, meghatározza az a létélmény, hogy milyen viszonyban vagyunk saját testünkkel-lelkünkkel. Egészséges, teljes életet élünk-e, felismerjük-e, mi a dolgunk, hivatásunk és felelősségünk, amiért érdemes áldozni és lemondani is. Ha van kit szeretni, jó kapcsolatokat ápolni, önmagunk legjavát megmutatni, megbékélünk Isten világával és teremtményeivel. Isten akarata, hogy gyönyörködjünk benne, szeressük és tiszteljük őt, aki az életet adta, és őrizzük otthonunkat a szétszóró erőkkel szemben.
 
„Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14), mégis élvezhetjük és használhatjuk okosan Isten kertjének ajándékait. Osztozzunk javaiban és segítsünk egymásnak otthonra lelni!
 
Teremtő Istenünk, köszönjük, hogy kijelölted helyünket a világban. Bocsásd meg, hogy gyakran sokalljuk a munkát, és keveselljük a gyümölcseit! Jézus Krisztus, köszönjük, hogy megbocsátod tévedéseinket, hogy önzőn, csak magunknak akartunk kedvezni, és kényelmünkért elárultuk hivatásunkat. Téged követve új látást, otthonélményt kapunk benned és általad, akinek nem volt fejét hová lehajtani. Köszönjük az örökkévaló otthont, amit készítesz nekünk. Éltető Lélek, lehelj belénk élő reménységet! Ámen! 
 
Szerző: Karsay Eszter református lelkipásztor, az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagja. 
 
 
KÉRDÉSEK
  1. Hazataláltál-e már?
  2. Tudsz-e gyönyörködni Isten kertjében, ahova helyezett téged?
  3. Szűkös vagy tágas tered van?
  4. Reménységgel gondolsz-e az örökkévaló otthonra, ahol terített asztal, mennyei lakoma vár?
 
A Teremtés hetének megünneplését segíti az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport segédanyaga, amely digitálisan elérhető ide kattintva. A Teremtés hete füzet napi bontásban segít körbejárni az idei témát, az „otthont”. Bőségesen tartalmaz gyakorlati anyagokat imádsághoz, meditációhoz, gyerek- és ifjúsági foglalkozásokhoz, továbbá számos ötletet, jó gyakorlatot, valamint liturgiai ajánlásokat ünnepi istentiszteletekhez, alkalmakhoz.
 
Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport köszönettel veszi, ha a szervezők a meghirdetett Teremtés heti rendezvényeket regisztrálják, hírét megosztják, ezzel támogatva a Teremtés hetének közös ünneplését. Teremtés heti eseményt regisztrálni erre a linkre kattintva lehetséges.

 

Kapcsolódó cikkek:
1.nap Pixabay Pavlofox vágott
Teremtés hete 1. nap
teremtes hete fb cover 02  

 

Otthon a sokszínűségben

Victor Andrással, az ELTE nyugalmazott főiskolai tanárával, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület korábbi és tiszteletbeli elnökével, az Ökogyülekezeti Tanács tagjával a biodiverzitás fontosságáról és a teremtés hete idei témájáról, az otthonlétről beszélgetett a parokia.hu újságírója.
 
Az elmúlt nyáron a kapolcsi Művészetek Zöldje kerekasztal-beszélgetésén a biodiverzitás fontosságára hívta fel a figyelmet. Mit jelent pontosan a biodiverzitás?
A biodiverzitás szó latin eredetű, a bio életet jelent, a diverzitás pedig sokféleséget, eltérést. A biodiverzitás tehát az élővilágban jelenlévő sokféleséget takarja, amelynek a megőrzése legalább annyira fontos, mint más rendszerek – például kultúra, nyelv – sokféleségének a megőrzése. Az élővilágban több szinten is megfigyelhető ez a sokféleség: nemcsak fajok között, de például fajokon és alfajokon belül is. Az egyének közötti különbségek is sokfélék, ezért nem létezik a világon két egyforma élőlény, még akkor sem, ha például a szúnyogok esetében mikroszkóppal láthatóak csak a különbségek. Az egyéni sokféleségnek is van tehát jelentősége. És van ökológiai sokféleség, amely a különféle élőrendszerekből tevődik össze, és ezek mind kiegészítik egymást.
 

VA Füle TamásFotó: Füle Tamás/parokia.hu

Miért fontos az élővilágban a sokféleség?
Többféle irányból is meg lehet ezt közelíteni. Emberi szempontból eszünkbe juthat az a mondás, hogy a változatosság gyönyörködtet. Valóban, a sokféleségtől szebb a világ, de azért ennél mélyebb összefüggésről van itt szó, mégpedig arról, hogy a rendszerek stabilitását legfőképpen a sokféleség képes biztosítani. Ha például egy fajon belül nem lennének különféle változatok, akkor bármilyen környezeti változás az egész faj kipusztulásához vezethet. De ha vannak a fajon belül alváltozatok, akkor lesz esély arra, hogy valamelyik elviselje az újdonsült környezeti feltételeket. Például egy virágos rét ökoszisztémájában fajok ezrei élnek együtt, és ha valamelyikkel baj történik, akkor az általa ellátott feladat kieshet a rendszerből. Minél nagyobb a sokféleség a réten, annál valószínűbb, hogy akad valaki, aki átveheti ezt a feladatot, ez garantálja, hogy az ökoszisztémának folytatódjon az élete. A sokféleség adja a rendszerek stabilitását.


Hogyan őrizhető meg a stabilitás a változások során?
Rezilienciával. Manapság egyre gyakrabban használjuk ezt a kifejezést a különféle helyreállítási képességekre a pszichológiától kezdve a legkülönfélébb tudományágakig, de eredetileg mérnökök használták annak leírására, hogy ha egy fémrudat befogunk és meggörbítünk, akkor meddig bírja elviselni a hajlítást úgy, hogy még vissza tud ugrani korábbi állapotába. Azaz a reziliencia azt jelzi, mennyi külső behatás mellett képes egy tárgy vagy rendszer helyreállítani az eredeti helyzetét. Az eredeti helyzet itt nem változatlanságot jelent, hanem a korábbihoz közeli, továbbra is működőképes állapotot. Ez rugalmasságot követel meg. Nem a változatlanságban rejlik tehát a stabilitás, hanem abban, hogy tudok-e úgy változni, hogy az életem nagyjából a korábbihoz hasonló módon folytatódhasson.

Mérhető ez a fajta stabilitás?
Összetett kérdés ez. Figyelembe kell vennünk például, hogy minek a megváltozásával szemben kell ellenállónak lenni. A különféle tényezők megváltoztatása más és más eredményre vezet. Az emberi test rezilienciájának pontos mértékét sem tudjuk meghatározni, mert attól függ, hogy mivel szemben kell érvényesülnie. Az égési sérülések kapcsán nagyjából ismert, hogy a bőrfelület mekkora részének megégése viselhető el, de más tényezők kapcsán nemigen lehet ezt a bizonyos határt meghúzni. Minden egyes konkrét esetben máshol van a kritikus pont, amelyet átlépve már nem képes helyreállni a rendszer, és a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha nem tudjuk, hogy hol van ez a pont.

Vajon a Föld ökoszisztémája kapcsán túlléptük-e már ezt a határt?
Biztosan nem tudhatjuk. A változás tényezői itt-ott mérhetőek, például a hőmérséklet kapcsán, de a reziliencia esetében csak tapogatódzunk. A Földön egyre csökken a biodiverzitás. Valakik szerint ötmillió, mások szerint tizenötmillió faj él a világon, a becslések szerint ebből óránként három hal ki. Ez alapján talán mondhatnánk azt, hogy elég lassú folyamatról van szó, de a veszély abban rejlik, hogy nem tudjuk, milyen mértékű csökkenés az, amely rendszerszinten még tolerálható.


Ha nem tudjuk, pontosan hol tartunk, akkor mi alapján kongathatjuk meg a vészharangokat?
Óvatosságból. Míg a kereskedő-mentalitás azt mondja, hogy addig forgalmazhatunk valamit, amíg ki nem derül róla az, hogy ártalmas, addig a felelős sáfár nem várhat addig, mert már késő lesz a negatív hatás bekövetkezte miatt. Meg kell fordítani az eredeti alaptételt, és csak azt forgalmazni, ami legjobb tudomásunk szerint nem ártalmas. Ez nyilván fékező hatású, mert az óvatosság mindig fékezés, de éppen ez a fenntarthatóság alapelve. Nem azzal a felkiáltással kell a vészharangot kongatni, hogy már kitört a vész, hanem azzal a figyelmeztetéssel, hogy nem tudjuk, mikor lépjük át a kritikus határt. Nem lenne szabad olyan tevékenységeket folytatnunk, amelyekről tudjuk, hogy mértéktelenül terheli a teremtett világot.

Hogyan tudnánk megváltoztatni az ezzel kapcsolatos gondolkodás?
Ha elég sokan gondolkodnak felelősen, akkor a közvéleményt is átfordíthatják, a közvélemény pedig magasabb szinteket is elővigyázatosságra kényszeríthet. Nem tudhatjuk, mikor válik elég ember környezettudatossá ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, de ha nem következik be, akkor senki sem fog megállni. Egyre világosabb, hogy amíg viszonylag szabadon birtokolhatjuk a Föld javait, addig mindenki úgy gondolhatja, hogy nem okoz gondot, ha egy picivel többet vesz el belőle magának. Amíg nem hozunk közös szabályokat és nem tartatjuk be azt mindenkivel, addig fennáll a veszélye annak, hogy a közös kincs tönkre fog menni. Ezekről a kérdésekről globális szinten kellene dönteni.

E téren egymásnak feszül egyéni és társadalmi, globális és lokális, gazdasági és erkölcsi érdek. Keresztyénként mit tehetnénk azért, hogy ezeket egészséges egyensúlyba hozzuk?
Komolyan kellene venni a krisztusi tanítást. Egyszerűnek hangzik, de ha komolyan vettük volna, akkor most nem tartanánk itt. Ha komolyan vettük volna, akkor egyrészt a szeretet kellene, hogy uralkodjon az önzés, a rosszindulat és a másik legyőzésére való törekvés helyett, másrészt mértéktartó életet élnénk. Ha nem törekednénk az anyagi gazdagságra, ha nem hajszolnánk a testi jóllétet, akkor könnyebben tartanánk magunkat a krisztusi tanításhoz. De hát könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint lemondást gyakorolnunk. A szeretet és a mértéktartás parancsa egyszerű, csak megvalósítani nehéz.


Idén szeptember 26. és október 3. között ünnepeljük a teremtés hetét, amelynek témája: „Otthon mindenkinek? Isten oikoszának megújítása”. Hogyan érezhetjük magunkat otthon a teremtett világban, és ez hogyan kapcsolható a biodiverzitás kérdéséhez?
Ahhoz, hogy egy rendszerben otthon érezzem magam, ismernem kell a működését, a helyemet benne, a feladataimat, lehetőségeimet, korlátaimat. Ha kimegyek a természetbe, megnyugtat, hogy sokféle szépség vesz körbe, ez is hozzájárulhat az otthonosság érzéséhez. Ugyanakkor egy szállodában is érezhetem otthonosan magamat, ha minden kényelmemet kiszolgálja, és ismerem a rendszerét, korlátaival és lehetőségeivel együtt. Az egyformaság és a sokféleség is hozzájárulhat az otthonosság érzéséhez, de ez nem mindig jelenti azt, hogy ténylegesen otthon is vagyunk a teremtett világban. A globális gyorsétteremláncok például otthonosságérzetet adnak azáltal, hogy a világ minden táján ugyanolyan ízű a termékük. Ugyanakkor ez a rendszer az egyformaságra törekszik, ami egyrészt szegényedést jelent, mert csökken a világ sokfélesége, másrészt ha valamit nagyon magas fogyasztási szintre emelünk, az sok szempontból káros.

Az elmúlt másfél évben egy másfajta otthonlétet kellett kényszerűségből megismernünk. Tanultunk vajon valamit a koronavírus-járványból?
Én úgy látom, hogy érdemben nem. Bár hihetetlen mértékben megnőttek az online kapcsolattartással kapcsolatos ismereteink, hiába mondják többen, hogy nem térhetünk vissza a régi életünkhöz, mert a régi életünk okozta a gondot, a többség mégis ebbe vágyik vissza. Tudomásul kell vennünk, hogy a jövőben nagyon sok hasonló járvány vár még ránk az életmódunk miatt: sokan vagyunk, zsúfoltan élünk, rengeteget utazunk, rengeteg mindent szállítunk a világ egyik pontjáról a másikra, és mindez nagyon kedvez a vírusok és baktériumok terjedésének. Nem tanultuk meg, hogy mindebből az következik, hogy meg kellene fordítani ezeket a folyamatokat. Nagy kérdés, hogy erre képesek leszünk-e. Egyelőre nem így tűnik. Nemcsak az egyéni vágyak, de a nemzetgazdasági érdekek is ellenkező irányba terelnek minket. Pedig az Úristen arra figyelmeztet minket, hogy meg kell változtatnunk az életmódunkat.

A sokszínűség és a reziliencia szempontjából sem vontuk le a megfelelő tanulságokat?
Nem láttam elég példát arra, hogy ezt megtettük volna. Senki sem látta be például, hogy nem csak egyféle banánt kellene termeszteni, pedig minél többfélét termesztenénk, annál nagyobb lenne az esélye annak, hogy valamelyik ellenállóbb egy-egy kórokozóval szemben. Az ehető banánfélék közül csak egyfajta terjedt el az egész világon, és az ezt veszélyeztető kórokozók az egész földi állományt is veszélyeztetik. A sokféleség bevezetése helyett mégis inkább azt keresik, hogy melyik másik faj ellenállóbb, hogy azt terjesszék el világszerte. Azaz maradnának ugyanabban a gondolkodásban, amely a gondot okozta. De nem lehet egy problémát azzal a fajta gondolkodással megoldani, amellyel okoztuk.


Van olyan terület, ahol sikerült már változtatni ezen a gondolkodásmódon?
A nyelvi és kulturális sokféleség ázsiója megemelkedett az elmúlt időszakban, ami fontos előrelépés. Ugyanakkor sokan azt hangsúlyozzák ki, hogy szeretnék megvédeni a saját kultúrájukat a külső behatásokkal szemben. Ez bizonyos mértékig érthető és jogos, hiszen e tekintetben is léteznek kritikus pontok, de azt is észre kellene venni, hogy a védelmezni kívánt kultúra már önmagában is sokszínű, mint egy mozaik. Ezt a sokszínűséget pedig a történelmi behatásoknak köszönhetjük, akár az etnikai összetételünkre, akár nyelvünkre, akár a népzenénkre gondolunk. A sokszínűség, a keveredés, a külső hatások integrálása sokszor gazdagít. Addig stabil egy ország, amíg elfogadja ezt a fajta sokféleséget.

Mindezek alapján hogyan lehetne összefoglalni az idei teremtésünnep legfontosabb üzenetét?
Egyrészt meg kellene tanulnunk a párhuzamos igazságok elfogadását ahhoz, hogy képesek legyünk értékelni a sokszínűséget, és a sokszínűségen belül a másságot. Másrészt be kellene látnunk, hogy a teremtett világ sokszínűsége biztonságot ad, mert megteremti a fenntarthatóság feltételeit. Harmadrészt pedig meg kellene tanulnuk otthon érezni magunkat a sokféleségben.


Forrás: Barna Bálint/parokia.hu
Képek: Füle Tamás, pixabay.com

Az otthon mint a bizalom és a biztonság helye

Teremtés hete 1. nap. Gondolatébresztő az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport idei füzetéből, melynek témája „Hol laksz? Isten oikoszának megújítása”. 
 
Közös otthonunk a Föld és a Földön a család. Mindnyájan családba születünk, földi szülők gyermekei vagyunk. A teremtettségünk alapegysége a családi otthon. Alapközösség, amely az isteni terv része: a teremtéstörténet szerint az Alkotó hozta létre az első otthont, amely voltaképpen egy kert, és ő helyezte bele az első emberpárt, az első családot. Ez az ősi kép mint őslenyomat minden ember szívében ott él, és alapvágyként van jelen. Vágyakozunk egy otthonra, amely Isten tervének része, ahol bizalomban és biztonságban létezhetünk. Olthatatlan ez a vágy még akkor is, ha az emberi otthonok és családok szétesnek, alapvető emberi kapcsolódások és kötelékek széthullanak veszélyeztetve a következő nemzedékeket. Erre utal Ézsaiás próféta is. Sajnos látjuk magunk körül az elmagányosodás, elhagyatottság, bizalmatlanság és bizonytalanság otthonait. De a Teremtő gyógyítani tudja ezeket a közösségeket: „Én terólad el nem feledkezem!” – mondja az Úr. S az ő meg nem feledkezésére, szeretetére alapozva építhetünk újjá minden elrontott utat és kapcsolatot. Az otthon és a család alapközösségén az újszövetségi pecsét az a tény, hogy a Názáreti Jézus is családba születik. Magára veszi, vállalja, hogy Mária és József gondozza, nevelje. Jézus gyermekként maga is itt ismerkedik meg a bizalom és biztonság dinamikájával: egy otthon bizalmi légkörében tanulunk, lelkileg erősödünk, majd onnan indulunk ki, hogy betöltsük küldetésünket, feladatunkat a világban. A család a kiküldés helye, kiindulópont, origó. Ahová a küldetésből vissza-visszatérhetünk, feltöltődhetünk.
 
1.nap Pixabay Pavlofox vágott
Fotó: Pavlofox / Pixabay.com
 
Az elmúlt másfél éves járványos időszakban az emberiség otthonfogalma próbára lett téve. A bezárkózás, a „Maradj otthon!” felszólítás kivétel nélkül mindenkit szembesített saját otthonának, alapközösségének helyzetével, a bizalmi állapotokkal, hiányokkal. Kiderült, hogy van mit tanulnunk ezen a téren, és szükséges erősítenünk a családot, az otthont mint értéket. Sokat lehetne beszélni a családok korunkban tapasztalható válságáról. Fontos azonban látni azt, hogy az egyes családok krízise a Bibliában mindig az egész ország és a teremtettség válságát is jelenti. A család értékközvetítő eszköze a teremtettségnek, és különleges küldetése van annak építésében és védelmében is. Idén nyáron Keszthelyen szervezték meg a X. Európai Nagycsaládok Konferenciát, amelynek különleges témája így szólt: „A fenntarthatóság bölcsője a család”. A széteső, bizalmatlanságban, széthúzásban szenvedő otthonok a környezeti, fenntarthatósági és klímaszempontokat is veszélyeztetik. Hiszen a család az az elsődleges közösség az ember megteremtése óta, ahol személyes felelősséget tudnak tanulni a gyermekek és a fiatalok. De ez csak akkor lesz igaz a következő nemzedékek számára, ha olyan családi otthonokban nőhetnek fel, ahol a szeretet, bizalom, megbocsátás, szolidaritás, hűség és szolgálat értékei határozzák meg a légkört. Isten Lelke legyen ebben segítségünkre, hogy egyre inkább megérthessük: a családi otthonok a fenntarthatóság zálogai. 
 
Teremtő Édesatyánk, akinek ősi terve és szándéka az otthonok és családok megerősítése, segíts bennünket alapvető közösségeink megóvásában, újraépítésében, hogy a bizalom és a biztonság fészkéből elindulva betölthessük küldetésünket a teremtett világban. Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen!
 
Szerző: Dr. Khaled A. László, metodista szuperintendens, az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagja.
 
 
KÉRDÉS
  1.  Hogyan tehetem otthonomat a feltöltődés helyévé oly módon, hogy közben tekintettel vagyok a teremtett világra?
  2.  Hogyan tudjuk erősíteni Isten jelenlétét otthonunkban, családunkban, hogy az a bizalom és biztonság helye legyen?
  3.  Milyen gyakorlati tettekkel járulhat hozzá családom a fenntarthatóság erősítéséhez?
 
A Teremtés hetének megünneplését segíti az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport segédanyaga, amely digitálisan elérhető ide kattintva.
A Teremtés hete füzet napi bontásban segít körbejárni az idei témát, az „otthont”. Bőségesen tartalmaz gyakorlati anyagokat imádsághoz, meditációhoz, gyerek- és ifjúsági foglalkozásokhoz, továbbá számos ötletet, jó gyakorlatot, valamint liturgiai ajánlásokat ünnepi istentiszteletekhez, alkalmakhoz.

 

Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport köszönettel veszi, ha a szervezők a meghirdetett Teremtés heti rendezvényeket regisztrálják, hírét megosztják, ezzel támogatva a Teremtés hetének közös ünneplését. Teremtés heti eseményt regisztrálni erre a linkre kattintva lehetséges.

Információ

Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalom

E-mail: info@okogyulekezet.hu

Telefon: +36-30/453-2950

Postacím: 1146, Budapest, Abonyi u 21.

Internet: www.okogyulekezet.hu

Facebook: www.facebook.com/Okogyulekezet

 

 „There isn’t a Planet B! - CSO-LA/2017/388-137. A honlap az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Tartalmáért az Ökogyülekezeti Mozgalom felel, és azok nem szükségszerűen egyeznek meg az Európai Unió véleményével.”

Kövess minket

 

Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form



Süti („cookie”) Információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.