Tekerj az egészségedért!

Október hónap folyamán közös bringázásra hívtuk a református gyülekezeteket és oktatási intézményeket az Ökogyülekezeti Mozgalom által meghirdetett „Bringázz a templomba! Bringázz a Refibe!” kampány keretén belül. Kapitány Flóra ifjúsági lelkésszel, addiktológiai konzultánssal, az Ifjúságépítők munkatársával beszélgettünk többek között a közlekedési eszközként használt kerékpárról, kerékpáros kultúráról, és a mozgás fontosságáról.

 

Honnan indult a kerékpározás iránti szeretet?

Nem is olyan régen kezdődött, mert a férjem hozta be az életembe, a közös életünkbe. Persze tudtam kerékpározni, hisz gyerekkoromban is bringázgattunk, de ez nem igazán volt a családi kultúránk része. A kerékpározás a megismerkedésünk óta épült be a mindennapjaimba és vált rendszeresebbé, mert a férjem egy nagy bringás volt, főleg hegyi bringázott (downhill, cross-country, stb.), így aztán ez egy közös programmá vált. Ő szerettette meg velem. Nem gondoltam volna egyébként, hogy annyira megszeretem, hogy önálló életre kel az én életemben is.

Kapitány Flóra

Mi a legkedvesebb élményed a kerékpározással kapcsolatban?

Sok van, de talán mégis a tavaly nyári egy napos Balaton kört említeném. Nem a legkedvesebbnek hívnám, hanem inkább a legemlékezetesebbnek, a legszebbnek és a legfájdalmasabbnak. Tehát ez egyszerre volt sportteljesítmény, kaland, nagyon nagy megtapasztalás önmagamról, és a határaimról. Azt hiszem, hogy azelőtt és azóta sem volt ilyesfajta élményem a bringázással kapcsolatban, mint az, hogy egy nap alatt körbetekertük a tavat (220 km – a szerk.). Ami még kedves számomra, az egy kihívás teljesítés volt, amikor 15 kg súllyal feltekertem a Gellért-hegyre, miközben ezt a férjem videóra vette. Ez leginkább mókás volt. Eszembe szokott jutni, amikor arrafelé tekerek, hogy milyen soknak tűnik 15 kiló az ember hátán. Ezt a két élményt tudom említeni.

A kerékpár közlekedési eszközként szolgál (a munkád során) vagy inkább egy szabadidős elfoglaltságeszköze számodra?

Is-is. Mindkettő nagyon meghatározó számomra. Ahogy említettem kezdetben inkább hegyi kerékpároztunk, ez még most is tart, de kicsit ritkábban, mert 2 éve vettünk két országúti bringát és azóta azokat használjuk gyakrabban. Városban egyértelműen csak azokat. Nem is vettem BKV bérletet, mióta megvan az országútim. Próbálok mindenhova ezzel menni, és hogyha mégsem sikerül – mert nagyon rossz az idő vagy vannak olyan helyek, ahova nem szívesen megyek bringával –, akkor váltok tömegközlekedésre vagy autóra. Fontos számunkra, hogy alapvetően ezt használjuk közlekedési eszközként mind a ketten.

Balatonkör

Emellett a szabadidő és a rekreációs tevékenységek során is elengedhetetlen számomra. Ez az egyik sportom, a másik a sziklamászás. Falat mászni is bringával megyek, így ez egy felvezető és levezető kardió tevékenység, mindamellett, hogy közlekedési eszköz is. De azért szabadidőben is ugyanúgy hangsúlyosak a közös kerékpáros kalandok, élmények, felfedezések. Az elmúlt 1-2 évben inkább az országútival jártunk, ez mostanában a férjemnek is egy új nagy szerelem, mivel előtte a bringázás azt jelentette, hogy kimentünk az erdőbe, hegyekbe. Mostanában ez inkább tókerüléseket, és országúti túrákat jelent.

Jelenleg egy olyan helyen dolgozom, ami gyalogos távolságra van, ezért mostanában kevesebbet használom a munkahelyre menet. A hétköznapi dolgaim elférnek a hátizsákban, extrémebb esetben kell csupán egyéb közlekedési eszközre váltani a vinnivaló holmik miatt. Ráadásul a hátizsák egy olyan súly, ami még viselhető is két keréken.

Ketten

Említetted az időjárást, télen is szoktál biciklizni?

Igen, télen is ezzel közlekedem, amíg biztonságos. Szóval, ha nagyon jeges az út, vagy esik az eső, akkor természetesen nem, de a hideg nem feltétlenül szokott visszatántorítani. Jól fel kell öltözni, itt számomra kulcsfontosságú a torkomat védeni. Például a vírus miatti maszkhordás erre is jó, hogy nem kapkodom be a hideg levegőt, mivel mostanában maszkban is szoktam tekerni a városban. Ezt a vírus előtt nem csináltam, de lehet, hogy télen megtartom ezt a szokást. Azt gondolom, hogy nagyon figyelni kell a test rezdüléseit ebben. Lehet, hogy valakinek az ízületei kevésbé bírják a hideg menetszelet, például az én térdeim is időnként elkezdenek fájni, ezért ilyenkor kicsit pihentetem a bringázást, de alapvetően télen is szoktam tekerni. Ebben az évszakban a szabadidős és kaland tevékenységek kevésbé jellemzőek, ez idő tájt csak a közlekedésre szorítkozik vissza. Mivel más sport tevékenységeket is végzek, ezért belém ivódott, hogyha azt érzem, hogy fáradt a testem vagy az izmaimnak pihenésre van szüksége, akkor megengedem magamnak azt a szabadságot, hogy épp nem bringával tekerek. Mert úgy vélem, hogy az már a kizsigerelés kategóriába tartozna, mint sem az egészségemet szolgálná. Szerintem fontos arra figyelni, hogy mit üzen a testünk. Van olyan hét, amikor úgy alakul, hogy sok különböző helyre kell menni, például Budán feltekerni valami jó nagy hegyre, aztán kimenni Újpestre, majd vissza a belvárosba. Ilyenkor érzem, hogy teljesen elfáradtam a hétvégére, tehát akkor nem fogok bevállalni, például egy Balaton-kört, hanem ekkor pihenni kell.

Kapitány Flóra

A kerékpározásnak számos előnye van, ezek közül melyek a kedvenceid?

Attól függ, hogy milyen szempontból közelítjük meg ezt a kérdést. Ha a saját magamra vonatkoztatható hatásait figyelem, akkor az egészségemre, a kardiovaszkuláris rendszeremre mért hatásai számomra lényegesek. Ahogy említettem is, egy kiegészítő sporttá vált számomra a kerékpározás, ami az erőnlétemet növeli, a szívritmusom szabályozását nagyban elősegíti a mászásnál és az edzőtermi edzésnél, tehát szeretem az egészségemre gyakorolt hatását, ez az elsők között van. De ha kevésbé öncélúan nézem ezt kérdést, akkor természetesen az is mérvadó, hogy a kerékpározás által levegyük a terhelést a város autós forgalmáról. Igen meghatározó a környezetvédelmi szerepe is, valamint az, hogy spórolni tudunk az üzemanyagon, mivel a férjemmel sokkal kevesebbet tankolunk mióta átálltunk a kerékpárra. Említeni kell azt is, hogy a világ másfajta szemlélése, felfedezése köthető a kerékpárhoz, valamint egy új életérzést, egy új identitást is ad, hogy én bringás vagyok.

Miben látod a keresztyénség és a kerékpározás kapcsolatát? Egyáltalán összefügg?

Erről még nem gondolkodtam ennyire tudatosan. A spiritualitásom megélését mindig is össze tudtam kötni a bringázással. A keresztyénséggel az önismeret és istenismeret vonalán képzelem az összefonódást. A sport új dimenziót nyit önmagam és Isten megismerésében is. Akár az Istenhez való kapcsolódásomban, akár abban a minőségi időben, amit bringázás során eltölthetek az Istennel egy-egy imádságban, vagy akár amikor kint vagyok a természetben, olyan gyermeki rácsodálkozást tud adni, ami engem közelebb visz Istenhez. Tehát ez egy nagyon fontos része számomra. Az eddig említettek mellett a teremtésvédelemnek – annak a megbecsülése és a vigyázása, amit Isten ránk bízott – azt hiszem lehet egy pici eszköze akár a bringázás. Egy apró, hisz emellett még sok minden más lehetséges.

Hármashatár

Mi a véleményed a kerékpáros kultúráról? Mit gondolsz a kerékpárosok közlekedésben való helyéről?

A saját tapasztalataimról tudok beszélni. Viszonylag rövid időre van rálátásom, mivel előtte egyáltalán nem voltam a kerékpáros közlekedés tagja, de azalatt a pár év alatt, amióta nekem élményem van ezzel kapcsolatban, egy javuló vagy fejlődő tendencia érzékelhető Magyarországon a kerékpáros kultúra terén. Az emberek hozzáállásában, gyalogos-kerékpárosok közti viszonyulásban én látok egyfajta pozitívabb fordulatot, a két évvel ezelőtti élményemhez képest. Alapvetően azt gondolom, hogy általában véve a közlekedésben sokkal több figyelemre és türelemre és sokkal kevesebb agresszióra van szükség, értem ezalatt autós-autós között, bringás-autós, bringás-bringás és gyalogosok viszonyában is. Vannak erre remek példáim, és tudok nagyon elszomorító példát is. Azt gondolom, hogy az emberi hozzáállásnak változnia kellene az közlekedés terén. Ugyanakkor a bringások ennek egy szelete csupán. A jövő, a környezetvédelem, és a dugók szempontjából, szerintem kulcsfontosságú már most, és lesz mindig is, hogy a bringás és a gyalogos kultúrát komolyabban vegyük.

A budapesti kerékpározás során mit tapasztaltál? Mire érdemes figyelni a városi tekerés során?

Budapestnek vannak elég jó és nagyon kellemetlen részei bringázás szempontból, ezt valamilyen szinten el kell fogadni, és meg kell tanulni kezelni. Az elég jó az azt jelenti, hogy vannak biztonságosabb bringautak, ahol ugyanúgy figyelni kell, és be kell tartani a szabályokat, de nem szorongok itthon, hogyha el kell indulnom bringázni. Ilyen például a belvárosból eljutni Újpestre, mert remek bringaút vezet végig a rakparton. Aztán vannak olyan részek, mint például a Rákóczi út, ahol, ha könyörögnének, akkor se mennék valószínűleg bringával. Egyszer-kétszer próbáltam, de borzalmas élmény volt, így neki sem fogok annak, hogy ott tekerjek. Felmérni és ismerni kell a terepet, ismerni a saját határaimat, képességeimet, mekkora a szorongásom, mennyire félek az autósoktól, mennyire tudok szabályosan, KRESZ szerint közlekedni, szerintem ezek egy nagyvárosban elengedhetetlenek. Szükséges tudatosan készülni ezekre az utakra. Ezek mellett a helyismeret is lényeges. Ami engem még aggasztani szokott Budapesten, az a légszennyezettség. Vannak olyan időszakok, amikor megérzem a tüdőmön, vagy a torkomon, hogy rossz minőségű levegőből kapkodom a levegőt, erre valamiféle óvintézkedés, készülés ismételten fontos. Egyébként csak bátran és ésszerűen!

Bringázz!

Fiatalokkal foglalkozol, hogy látod, mi segítheti a fiatalokat, hogy szívügyükké váljon a kerékpározás?

Elsősorban a példaadás. Hisz nem minden családban egyértelmű az, hogy a mozgás kultúráját megszerettessék a kamaszokkal vagy a gyerekekkel. Általában egy feladattá degradálódik maga a sport is, mert leginkább a szülők a legjobb akaratuk és tudásuk szerint beíratják a gyerekeket valamiféle külön sportra, és ez jó. De erről nem mindig élményszerűen számolnak be a fiatalok, hanem úgy, mint egy nagyon fárasztó dologról, a heti rutin egy kötelező eleméről. Nagyon sokan, köztük az ifiseim között is arról számolnak be, hogy 10. osztály környékén már ki is ugrálnak ezekből a sportokból, mert nem bírják a tanulás mellett folytatni, vagy egyszerűen rájöttek arra, hogy nem is annyira szeretik, hanem valami mást fognak keresni, de lehet, hogy csak a gimis évek után. Nagyon fontos rávilágítani arra, hogy a sport és ezen belül akár a kerékpározás egyfajta örömforrás, vagy élmény lehet, tehát azt az oldalát megmutatni a sportnak, hogy ezt lehet élvezni, lehet benne fejlődni, és lehet belőle megpihenni is. Hogy nem csupán egy kötelező dolog, habár a rendszeresség és rutin, az elköteleződés nagyon fontos. Szerintem tanítani kell őket arra, hogy hogyan élhetik meg ebben a szabadságukat. Egy bringázás, vagy egy ifis szinten megszervezett bringás program, vagy bármi, ami megmutatja nekik, hogy ez miért jó, akkor ők abból tudnak továbblépni, táplálkozni, hogyha van egy ilyen saját offline élményük erről. Az online tér mellett offline alternatívákat mutatni nekik egyébként is elengedhetetlen, hogy éljék át, hogy élményt, örömöt tudnak szerezni offline is, és a sport erre az egyik legmegfelelőbb eszköz. Beszélni nem elég róla, meg kell mutatni nekik. Miattam még nem lett egyifis sem bringás, de mégis beivódik szerintem az, hogy „a Fló mégis csak mindenhova bringával jár” Tehát ez valahogy beépül, és lehet, hogy majd csak később érik be, hogy vannak előttük ilyen felnőtt személyek, akik ebben mutatnak egyfajta utat, amit nekik is szabadságukban lesz egyszer majd választani.

Az MRE egykerekes támogatója a Magyar Kerékpárosklubnak a környezeti felelősségvállalás jegyében. Az MKK minden évben megszervezi tavasszal és ősszel is a Bringázz a munkába! kampányát, ehhez hasonló kerékpáros megmozdulást szervezett az Ökogyülekezeti Mozgalom idén októberre a református híveknek és oktatási intézmények számára. Mi a véleményed erről az együttműködésről, kezdeményezésről?

Szuper. Mit is mondhatnék erre szerelmes bringásként? Roppant lényeges szempont számomra, hogy arra is rávilágítsunk, hogy a teremtésben és a világban betöltött felelősségünk mellett, a saját testünkért vállalt felelősség is nélkülözhetetlen. Ez is egy Istennek tetsző dolog lehet, az Isten dicsőségére szolgálhat, hogy amit mi tőle kaptunk, azzal jól bánunk. Az egészségünk is egy igen meghatározó része ennek, és bármiféle mozgás melletti kampány ilyen szempontból szerintem rendkívül fontos. Mert azt tapasztalom, hogy – egyébként ebben is van egyfajta javuló tendencia – kevésbé van benne az embereknek az általános heti, napi rutinjában az, hogy valami minimális mozgást beépítsenek. Persze ez egy nagy általánosítás, de sokszor elmegy erről a figyelem, vagy az idő odaszánása. Szerintem nagyon jó kezdeményezés az, hogy az MRE erre felhívja a figyelmet.

Mivel bátorítanád a református híveket, és azon belül a fiatalokat, miért érdemes „nyeregbe pattanni”?

Mivel bátorítanám? Biztos először megpróbálnám leépíteni a negatív sztereotípiákat, mint például, hogy szép ruhában, esőben, hidegben nem lehet, vagy hogy Budapest veszélyes, nincsenek jó bringautak stb. Aláírom, hogy pici kényelmetlenségeket vállalni kell, de ezek nem olyan eget rengető negatívumok, amik miatt az egészre nemet kellene mondani. Ki kell próbálni és apró lépésekkel, rövidebb távú célokkal be kell építeni a mindennapokba. És valakinek be fog jönni, valakinek pedig nem. A pozitív példák és a valóban megélt jó tapasztalások (hogy igenis lehet csinosan bringázni, akár hidegben is és még jól is esett) sokat segíthetnek. A koronavírus miatt most egyébként is sokan vannak, akik eddig elképzelni sem tudták, hogy bringázzanak, most meg nyeregbe pattantak, hisz biztonságosabb, mint tömegközlekedni. A bicikli árak az egekben vannak, úgyhogy vásárolni most nem a legjobb, de ez is mutatja az érdeklődés növekedését. Ebben az időszakban leginkább két fő motivációs tényező van a bringázás kapcsán: az egészségünk és a környezetvédelem. De nem is kell ennél több.

 

Kolonics Patricia

Forrás: reformatus.hu
Képek forrása: Kapitány Flóra

Bővebben információ a „Bringázz a templomba! Bringázz a Refibe!” kampányról:
Facebook esemény
Eddigi csatlakozók: ITT

 

Kerékpározás, mint a teremtésvédelem eszköze - Korábbi interjúnk Szabó István lelkésszel a biciklizésről és a teremtésvédelemről.

Novemberben is folytatódik az ökoestek előadássorozat

Az Ökogyülekezeti Mozgalom és a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület közös ismeretterjesztő előadásai "Ökoestek"címmel a vírushelyzetre való tekintettel az online térben folytatódnak. 

Ökogyülekezeti díjat nyert közösségek

Az Európa Rádió műsorában beszélgetett Hegedűs Márk a 2020-ban ökogyülekezeti díjat nyert közösségekkel.

Kerékpározás, mint a teremtésvédelem eszköze

Október hónap folyamán közös bringázásra hívjuk a református gyülekezeteket és oktatási intézményeket az Ökogyülekezeti Mozgalom által meghirdetett „Bringázz a templomba! Bringázz a Refibe!” kampány keretén belül. Többek között a kerékpározási szokásairól, a biciklizés előnyeiről, a keresztyénség és a kerékpározás kapcsolatáról beszélgettünk Szabó Istvánnal, a budapesti József Attila lakótelepen formálódó református gyülekezet lelkipásztorával.

Teremtő Bizonytalanság – A remény nem csal meg

Beszámoló a Zöld Civil Országos NemTalálkozó Teremtésvédelmi Plenáris kerekasztal beszélgetéséről.  A beszélgetésen részt vettek a történelmi egyházak teremtésvédelmi programjáainak képviselői 

Információ

Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalom

E-mail: info@okogyulekezet.hu

Telefon: +36-30/453-2950

Postacím: 1146 Abonyi u 21.

Internet: www.okogyulekezet.hu

Facebook: www.facebook.com/Okogyulekezet

 

 „There isn’t a Planet B! - CSO-LA/2017/388-137. A honlap az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Tartalmáért az Ökogyülekezeti Mozgalom felel, és azok nem szükségszerűen egyeznek meg az Európai Unió véleményével.”

Kövess minket

 

Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form



Süti („cookie”) Információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.